A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
Szakmai oldal
Műanyag vagy papír vs. környezetünk.
A minap olvastam Colin Dunn 2008-ban írt cikkét, melyben amerikai kutatási eredményekre hivatkozva, számokkal alátámasztva feszegette a különböző ipari lobbik csatamezején rendszeresen szembeállított anyagok küzdelmét.
Hogy ki nyer és ki veszít?
Az olvasó mindenképpen nyerni fog.
Mi a jobb? Papír vagy műanyag tasakot használjunk?
Régi nóta, hogy amikor bevásárolunk, valamiben haza kell vigyük a termékeket. Sokan könnyű válasznak gondolják, hála a lobbik és média éppen aktuális elköteleződésének, de a tasakok mögött bizony elképesztő számokba botlunk.
Tartósság, újra felhasználhatóság, újrahasznosíthatóság és ezen ciklusok költségei rejtve vannak a felhasználó szemei elől. Hát nézzünk most a tasakok mögé!
Honnan indul a barna papírzacskó élete?
Mondhatnád, persze a papír sok-sok fából készül. Igen. A fakitermelő vállalatok, a befolyásos nagyvállalatok, például a Weyerhaeuser és a Kimberly-Clark hatalmas erőt képviselnek és az a folyamat, melyben a papír tasakként a boltok polcaira kerül igencsak hosszú és komoly hátulütői vannak az egész bolygónkra nézve.
A fákat először kiválasztják, megjelölik majd kidöntik, s mindez gyakran együtt jár a tarvágással, ami hatalmas területeken teszi tönkre az élőhelyeket és hosszú távú ökológiai károkat eredményez. Óriás gépek nyűvik, tapossák az erdőket és kamionok százai, távolabbi területeken akár még helikopterek is szállítják a rönköket a feldolgozás helyeire. Ezek a munkagépek és szállítóeszközök mind fosszilis energiaforrásokat használnak fel a működésükhöz, ahogy az ehhez szükséges utakat kialakító és karban tartó gépek is.
Már egy kisebb erőterület kitermelése is nagy hatással van az ökológiai láncolatra és a környező területekre egyaránt.
Miután a fákat összegyűjtötték, azokat legalább 3 évig szárítják mielőtt azok felhasználhatóvá válnak. A feldolgozási folyamatban rakodják, hántolják és miszlikbe aprítják a faanyagot, majd nyomás alatt főzni kezdik az aprítékot. A „fapörköltet” kémiai szerekkel (mészkő és sav keverék) kezelve néhány órás főzés után már igazi pépet kapnak. Csak érzékeltetésül, a 3 tonna faaprítékból végül 1 tonna pép folytathatja útját a papírrá válás felé. A pépet mosni és fehéríteni kell. Ez két külön szakasz és mindegyikhez több ezer liter tiszta vízre van szükség. A pép erősebb színtartalma miatt még több vízre van szükség. 1 egység péphez 400 egység vízre van szükség, hogy papír majd készülhessen belőle. A cellulóz-víz keverékből a vizet kivezetve végül hengerelhető és már papírrá válhat.
Ejha! És mindez azért történik – ne feledkezzünk meg az energiaigényéről, víz, kémiai szerek, elektromos és fosszilis üzemanyagok felhasználásáról -, hogy az alapanyagot elszállítva, abból például papírtasakok készüljenek és egy bolti bevásárlás után az egész világon a szemétbe kerüljenek.
Hová kerül a papírtasak miután kidobtad?
A vásárlásnál használt tasakokkal és más háztartásban használt papír termékekkel két dolog történhet. Ha nem vagy csak minimálisan szennyezett tintával, netán természetes alapú tintával festett, akkor simán mehet komposztba és tápanyagául szolgálhat más növényeknek. Más esetben a sok vegyes papírt újrahasznosítják, rosszabb esetben szeméttelepre dobják. (utóbbi inkább kerülendő lenne)
A komposztálás során a papír pár hónap alatt lebomlik és jó tápanyagforrást ad a talajba forgatással. Ez egy szeméttelepen már több éves folyamat, érdemi hasznosulás nélkül. Azonban úgy is dönthetnek, hogy újra papírtasakot készítenek belőle, ami már trükkös dolog!
A papírt először újból pépesíteni kell, melyhez újabb kémiai anyagok felhasználása elengedhetetlen, mint például a hidrogén-peroxid, nátrium-szilikát, nátrium-hidroxid (fehérítő), stb. A cellulóz szálakat szét kell választani, majd meg kell tisztítani más anyagtól, maradék festéktől mielőtt újból papírrá hengerelhetik.
És a műanyag zacskók?
A papírral ellentétben a műanyag tasakok jellemzően olajból, azaz nem megújuló energiaforrásból készülnek. A műanyagok az olajfinomítók „mellékterméke”, s nagyságrendileg a Világ olajkitermelésének 4%-a hasznosul ebben a formában. A legnagyobb energiaigényt a műanyag gyártásához használt villamos energia adja, melyet sok országban közel 50 %-ban széntüzelésű erőművekkel állítanak elő. Az olaj több mint 400 fokon esik szét alkotó elemeire, például polimerekre. A műanyag tasakok legtöbbször az egyik ilyen polimerből, például a kis sűrűségű polietilénből (LDPE) készülnek.
És hogyan működik a műanyag újrahasznosítása?
Ahogy a papírt, úgy a műanyagot is újrahasznosíthatják, de ez sem egyszerű. A műanyagot újra megolvasztják, melyhez az új anyag előállítási energiaigényének a kétharmadára van szükség. Az újrahasznosítással azonban már romlik a minőség, mivel a polimer láncok kialakulása már hiányosabb, tehát az így készült anyag már kevésbé erős. Ez alacsonyabb minőségű termékeket eredményez. Egy idő múlva pedig nem recycled, inkább downcycled anyag keletkezik, azaz elveszti azokat a hasznos tulajdonságokat, melyekért használjuk. Kisebb tartósság, kevesebb tűrés és könnyebb szakadás jellemzi az újrahasznosított anyagú tasakokat.
És mi a helyzet a biológiailag lebomló műanyag tasakokkal?
A biológiailag lebomló műanyag egy vegyes vágott (szándékos jellemzés). A biopolimerek, mint a polihidroxi-alkanoát (PHA) és poliactide (PLA) teljesen lebomlóak a komposztban (de nagyon-nagyon lassan – ha egyáltalán – a szeméttelepen). Nem olajszármazékból készülnek, hanem tápanyagforrásból!
A bioműanyagok elsődleges alapanyaga a kukorica, mely igencsak fő témája az agrár-politikai konfliktusoknak, mivel sok helyen termesztik, de nem fenntartható a mindenféle irányú kiaknázása, az élelmiszerellátással versengésben. Emiatt ez nem hozhat hosszútávú megoldást a műanyagok világában.
Egyébként sok tasakot jelölnek meg „biológiailag lebomló”-ként, mely valójában nem is annyira az, hiszen újrahasznosított műanyag és kukorica keményítő keverékéből gyártják. Ez esetben ténylegesen a kukorica keményítő és a műanyag bomlanak szét egymástól, de valójában nem bomlanak le hisz a polimerek valójában kis darabokban válnak „láthatatlanná” és ugyanúgy szennyeik a környezetet, megakadályozva a láthatóságot és a begyűjtést. Az, hogy ezt elkerüljék valóban 100%-ban növényi alapú polimerekből kellene gyártani, de a fenti okok miatt ez nem megoldás. Tehát van egy alternatíva, ami a kutatás és innováció újabb bizonyítéka, de a bioműanyagok és forrásuk nem dönti el a papír vagy műanyag vitát.
Papír vagy műanyag? Tények és számok.
A következmények mélyebb megismeréséhez a különböző alapanyagú táskák újrahasznosításának teljes energiaigényét (alapanyag és késztermék előállítás, életciklus költsége, újrahasznosítási lehetőségek és energiaigényük) is vizsgálni kell. Az életciklus elemzést a Franklin Associates Ltd., publikálta, mely szerint a műanyag tasakok kevesebb légköri kibocsájtással és kevesebb energia felhasználással járnak az életciklusuk során. Mindkét alapanyagú tasakot 10.000 egységre, mint egyenértékű felhasználásra vizsgálva – a műanyag 9,1 köbmétere áll szemben a papír 45,8 köbméterével, a műanyag 7 kg légköri kibocsájtása a papír 24 kg-jával és a műanyag okán keletkező 1 kg szennyvíz a papír 12 kg-jával szemben.
A papír tasak előnyeit egyesek 50 %-al, de akár 400 %-al is többre teszik, attól függően, hogy ki mennyire keményen és mekkora hanggal, publicitással tudja képviselni az érdekeiket. Mit is állítanak? Például, hogy a műanyag tasakból legalább másfélszer annyi szükséges mint papírból, de ez nem egy tényszerű összehasonlítás és a számok alapján még így is a műanyag jön ki jobban.
Fontos megjegyezni, hogy a fenti számok azt feltételezik, hogy egyik típusú tasak sem kerül újrahasznosításra, így hozzátehető még sok-sok negatív hatás mindkét oldalon. A számok mértékének csökkentését (a hatások mérséklését) az újrahasznosítás lehetővé teszi. Érdekes, hogy a papírtasakok újrahasznosítása előbbre jár – igyekeznek az újrahasznosítással csökkenteni a környezeti hatásokat – míg a műanyaggal kevesebbet foglalkoznak hisz jóval kevesebb a szilárd és szennyvíz hulladéka és légnemű kibocsájtása a feldolgozás során.
Papír és műanyag: a befektetett energia
Ugyanebből az elemzésből tudhatjuk meg, hogy a műanyag esetén alacsonyabb az energia igény. Ezt számokban kifejezve (millió brit termikus egység, azaz BTU) 10.000 egység egyenértékre, azaz ismét 1,5 egység műanyag tasak áll szemben 1 egység papír tasakkal. A műanyag tasakok 9,7 millió BTU-t, míg a papír tasakok 16,3 millió BTU- igényelnek újrafeldolgozás figyelmen kívül hagyása mellett. Ugyanez 100% újrafeldolgozás mellett műanyagok esetén 7 egység, míg papír esetén 9,1 egység igényű. Nos, mit jelent ez számodra? Hogy a műanyag esetén kevesebb energia felhasználására van szükség, ami azért jelentős mert ezt az energiát nagyrészt „piszkos” energiaforrásból, például szénből és kőolajból állítják elő.
Akkor most papír vagy műanyag? Mi a következtetés?
Papír vagy műanyag: következtetés
Mind a papír, mind a műanyag tasak sok forrást és energiát igényel, s az újrafeldolgozásuk megköveteli a fogyasztói és települési hulladék begyűjtését. Az újrahasznosítás lehetőségeiben rengeteg a buktató, így emiatt alacsony az újrafeldolgozás aránya.
Végül sem a papír, sem a műanyag tasak nem a legjobb választás. Ön is használhat újrahasznosítható vászon táskát. Energetikai szempontból a korábbi tanulmány szerint a vászon táska 14-szer jobb, mint a műanyag tasak és 39-szer előnyösebb, mint a papír feltételezve, hogy a vászon táska megfelelő minőségű és legalább 500 alkalommal használják az életciklusa során!
Kellemes vásárlást! Mondanám, de a tanulmány már nem tér ki arra, hogy a vászon táska használata során mennyi minden kerül bele. Tojás, zöldség, hús, stb. amivel tápanyagok, baktériumok, gombák, fonálférgek is a szövetbe kerülhetnek. Ha nem mossuk, fertőtlenítjük rendszeresen, akkor egészen szép kórokozó telepet tarthatunk magunk mellett. Valószínű, hogy aki kimossa az sem bevásárlásonként teszi, de ennek energia és víz igénye azért még mindig a vásznon táskák felé mutathat előnyt.
A műanyag vagy papír csomagolást a vásárlási szokások és higiéniai elvárások is elengedhetetlenné teszik, hisz felvágottat vagy húst sem szeretnénk vászonba tekerve megkapni. Az eltarthatóság, melyet például a vákuumozott műanyag tasak biztosít szintén átalakítaná a szállítási és egyéb feldolgozási folyamatokat. Például újra tartósító szerekhez kellene nyúljunk vagy naponta kellene a friss árut elkészíteni és eljuttatni a fogyasztókhoz.
Tehát kezeljük helyén a dolgokat, mivel még nincs valós alternatívája a papír vagy műanyag kiváltásának. Amit viszont megtehetünk, hogy a szelektív hulladékgyűjtés és újrafeldolgozás elősegítése érdekében mi is lehetőségeinkkel összhangban cselekszünk. Önön is múlik, kedves olvasó!
